1. |
||||
|
Ott még van egy fa!
Hát vágjátok már ki a picsába!
Több hangsúlyt a csomagolásra!
Amit eladok neked, azt a közösből veszem,
a szemetemet pedig, bizony, a maradékra teszem.
A reklámomat nézed és az E- betűmet eszed.
Elfogyott a levegőd? Hát majd azt is tőlem veszed.
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Szívom az észt és hozom a pénzt,
majdnem az összes szádat befogtam,
amikor hatékonyan és nyugodtan már az utolsó halat is kifogtam.
Na és, ha mindenkit a sírba tesz,
a lényeg, hogy utoljára nekem lesz!
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
Mint az öreg Swayne-ék
pénzből hatalmat, hatalomból pénzt, senki sem zavarhat!
Mit dumál az az öreg Indián? A pénz igenis finom!
Míg sütök egy pecsenyét Damoklész kardján, te
lekuporodhatsz egy száraz tó partján…
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!
|
||||
2. |
Még egy tánc
04:07
|
|||
|
Háltál vele, hát most tessék, most ő mondja meg, hogy milyen
legyen a táj, a száj, a fáj, az esték…hmmm ez ilyen!
Csikkerdőben fel – le járkálsz, kívül – belül üres a kép.
-Simán kibírom – mondod szűrve – de valaki belül tovább tép.
Most olyan vagy, mint egy kedves idegen, aki nem beszéli a nyelvet,
de majd kitol egy vicc, a bőrödön túlra, és megint egy napot elvett.
Aztán azt mondod, hogy dühös vagy, pedig csak kétségbe vagy esve.
Valamivel, ami körülölel, egy álom beeshetne.
Megint egy újabb tánc!
Megint egy újabb tánc!
És a fülledt éjjel finom kézzel ránk teríti puha köpenyét.
Ácsolunk egy másik tornyot, de soha nem érjük el a tetejét.
A végtelen szélére kacsintgatunk, már nem látjuk az elejét,
vágtatunk, vágtatunk, zűrben szállva a Hold már szórja delejét.
Most kilőjük magunkat megint az űrbe, és nem érezzük az erejét,
aztán laza mosollyal az Úr markából falunk még egy kis derelyét.
Fárad az egész, szökik a szín, egy reménylény még kiabál.
Beesik a fény, hunyorog a szív, a fülledt este lassan odébb áll.
Megint egy újabb tánc!
Megint egy újabb ránc!
|
||||
3. |
Séta
05:17
|
|||
|
Nem is tudom, hova megyek ilyenkor egyedül,
pedig csak a nap ment le, s szívemben hegedül
megint a mesebeli lények egy különös csoportja,
remények tündére, vad vágyak koboldja.
Csúszom és küzdök az arcomon egy vigyorral,
bonyolult testű valamik válaszolnak, persze vicsorral.
Az aszfalton egy hullám jön egyenesen elém,
a házak meg csak bíztatóan bólintgatnak felém.
Úgyhogy fellépek rá, hadd vigyen, kezdődjék a vígalom!
Ezt a beton paripát most megint meglovagolom.
Nem is tudom igazán, hogy hol kezdődik a vége,
ránk szakadt az ég, vagy a föld tapadt az égre.
Na, mindegy! Egy konkrétat azt hiszem kiszúrtam.
Korrekt kis öltönyben, diszkréten kigyúrtan, közelít felém,
eszelősen spanolt, laptoppal spékelt, marketingről dalol.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm a reklám fényeket.
Ez kész, ez őrült, egy gazdasági retek.
A világ érző része, tudod, az ilyenektől beteg.
Megyek is tovább, hát egy félvilági alak
utánam szól. Szanaszét gurulnak a szavak.
Begyűjtöm mit akar, és én sem nagyon bánom.
Szegény emlékezetem, már előre is szánom.
Nyög a cellulóz, ahogy felizzik a vége,
aztán megjönnek a szavak az első a végre
Az első az, hogy navégre!
Hegy tetején állunk, majd a tengerbe csúszunk
,nevetünk még egy kicsit, aztán elbúcsúzunk.
Megyek is tovább, hm nem is megyek, ülök!
Egy fél gondolatot is csak egy óra alatt szülök.
Hé, hol van az itt? Valaki! Székek és asztalok….
Rám bámul egy pincér….. háhá, már tudom hol vagyok!
Hát rendelek is gyorsan és lazán körbe vizslatok.
Körülöttem sokan, de csak egy valakit izgatok.
Ő vetít itt az égre, színes képeket.
A holdudvarba küldi az angyalfényeket.
Küldök is neki egy pillantásnyi rózsát,
na meg persze whisky-t is, hogy bírja-e a próbát!
Kérdem tőle mi motoz a legbelső énjében.
– Jó veled tocsogni a csillagok fényében!
Na jó, hát eddig bírtam, már a gatyámat is kinőttem.
Taxin röpülök, ő meg repül mögöttem.
Szűrömre szakadunk, humán bogot kötve,
teste a nyelvemet, őrült táncba lökte.
Nyelve a testemet őrült táncba lökte.
Furcsa fényben, olyan halvány kékben,
egy égi lény mosolya ellazul.
Két szárnyával engem pofoz
e gyanús kis angyal szótlanul.
Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.
|
||||
4. |
Lowdown Motherfucker
03:14
|
|||
|
Reggel sosem csörög az óra,
csak átkapcsolok egy másik adóra.
Munka nem vár, dolgom nincsen,
a semmittevésem a legnagyobb kincsem.
A társadalmat ma sem építem,
csak csavarok az időn egyet. Éppen ilyen
mozira vágytam: kaland és szenvedély.
Ez a nap is jó, such a perfect day!
I’m a lowdown mother fucker,
aki egy hajítófát sem ér.
I’m a lowdoen mother fucker,
szotyihéj a világ legtetején.
I’m a lowdown mother fucker,
aki helyetted is vidáman él.
I’ m a lowdown mother fucker.
Pimasz mosollyal itt kísértek.
Magam sem tudom, hogy miből élek.
Átverem magam, lehúzlak téged,
hazudok nekünk és elrontom végleg
a kapcsolatomat a világrenddel.
Ez a káoszcsízió, ha kell, vedd el!
A beutalóm egy bohócengedély.
Ez az út is jó, such a perfect way!
I’m a lowdown mother fucker,
aki egy hajítófát sem ér.
I’m a lowdown mother fucker,
szotyihéj a világ legtetején.
I’m a lowdown mother fucker,
aki helyetted is vidáman él.
|
||||
5. |
||||
|
Egy kisláng a metrón, a parkban,
a parton melletted ellobog,
tekereg, mosolyog.
Szembejön, megigéz.
Mondanád, ő meg értené…
Tudod a lány, akit csak egyszer látsz.
Szalad a lépcső, forog az ajtó,
kockákra hullik a tér.
Feléd táncol egy buliban,
vagy úton hazafelé
Összenéztek… Működik…
Mondanád, ő meg értené.
Tudod a lány, akit csak egyszer látsz.
|
||||
6. |
Cseberből vederbe
06:14
|
|||
|
Álmomban álom vár, ott minden táncol már.
Egy ringató emlék éppen arra jár.
Emlékem álombár, mindenki másra vár.
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár…
– Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán.
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán.
Arra jár egy gondolat, csak nézzük, mint egy idegent,
majd lemászunk a pincébe, tán nem zavar odelenn.
Dobunk egy gyűszűvel, poharak kövessék,
lelkünket is kádároknak urnájába vessék.
Frissült vérünk fest majd koponyánk falára
szép színes képet, mely hasonlít a mára.
-A józan ész hazatér, cipeli őt múltunk.
Tán akkor végre már beugrik, hogy sz*rni indultunk…
És ez így tovább, és ez megy tovább, és csak megy tovább…
– Álmomban álom vár, ott ahol minden táncol már,
egy ringató emlék éppen arra jár.
Emlékem álombár, mindenki alvajár.
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár.
– Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán.
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán.
Arra jár egy gondolat, csak nézzük, mint egy idegent,
majd átmászunk a kiskertbe, tán nem zavar odabenn.
Nyesünk egy levéllel, virágok kövessék,
lelkünket is hippiknek abba a kis batikolt tarisznyájába vessék!
Frissült vérünk vetít majd koponyánk falára
sok színes filmet, mik hajaznak a mára!
-A józan ész hazatér, cipeli őt múltunk.
Tán akkor végre már beugrik, hogy sz*rni indultunk…
És ez így tovább, és ez megy tovább, és ezt láttam már…
Hé, Mama, végre tedd oda a káposztát!
Pincéből kiskertbe, kiskertből pincébe,
cseberből vederbe, pincéből kiskertbe,
kiskertből pincébe, cseberből vederbe…
|
||||
7. |
Menekülj!
05:30
|
|||
|
Kicsi vagyok, éhes vagyok
és nagyon fázom.
Menekülök a tök sötétben,
A fejem idegesen rázom.
Apró, gőzölgő, szívecske alakú nyomokat hagyok,
Még azt sem tudom, - rohadt erdő -
Hogy milyen állat vagyok!
De már érzem a szemét, érzem a szagát,
a sötét utánam nyúl.
Tarkómon bizsereg a vágya,
a rémület elszabadul.
Tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja
Hogy tudom, hogy sokáig bírja még
Érzem beindul, ha valaki fél
a hús már rég nem elég.
Nem elég, menekülj, menekülj, menekülj,
Pici állat fuss, menekülj, menekülj, menekülj!
Ártatlan menekülj, menekülj, menekülj,
Véged van, menekülj, menekülj, menekülj!
Már nem bírom, megállok, ...lapulás.
Burkomból figyelek kifelé, vad szívdobogás.
Valahonnan zene szól, egy frázis,
Hip-hop dobolás, rámvág és
Nyílik a tér és a fény közepén motyogok
Préda vagyok!
Na de mégis mi a szart ittam, Úristen!
És mért nem volt az elég?!
Futólépésben tántorgok a táncparkett közepén.
Véres lőrések szemeim,
Szánalmas éjjeli hős-maradék,
Csak a bűnöm kell neki, héj, csak a bűnöm
A húsban a hús menedék!
Menekülj, menekülj, menekülj!
Kicsi állat fuss, menekülj, menekülj, menekülj!
Ártatlan, menekülj, menekülj, menekülj!
Menekülj, menekülj menekülj!
Menekülj, menekülj menekülj!
Menekülj, menekülj menekülj!
Menekülj, menekülj menekülj!
Menekülj...Menekülj.
|
||||
8. |
Megadom magam
05:58
|
|||
|
Üdvözlöm, érintem, nem mutatom.
Nem emlékeztetem, nem kutatom.
Nem zavarom, zavarom csak figyelem.
Belefeledkezem, vele utazom.
Nem sürgetem, nem várom.
Nem bántom, és nem sajnálom.
Nem sajnáltatom magam,
magam adom, megadom, megadom…
Neki megadom magam!
Felkavarom, felkavarodom.
Megálmodom, belelátom.
Megkövetem, megkövetelem.
Megszelidítem, megbánom.
Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom.
Megoltalmazom, elragadom.
Elragadtatom magam,
magam adom, megadom, megadom….
Neki megadom magam!
Nem suttogom, elkántálom.
Megkóstolom, megkínálom.
Keveredek, belehabarodom.
Belefeledkezem, vele utazom.
Kiállom, komálom, imádom!
Megszállom, megbabonázom.
Megbabonáztatom magam,
magam adom, megadom, megadom…
Neki megadom magam!
|
||||
9. |
Találj rám!
04:36
|
|||
|
Mosolyogsz rám, és a gyöngémet keresed,
ha mindenem tiéd, még nyúlsz egy keveset,
és mondod igazán, hogy téged is levesznek,
kerék alá tesznek, onnan is kivesznek ők,
akik szintén csak élni akarnak és hú,
de őszintén szavalnak:
– Ha nem teszem meg, majd megteszi más!
A kényelmünkért persze más a hibás!
Hülyítik egymást, hogy tények és ráció,
hatékonyság meg információ.
Belegabalyodva a hatékony térbe,
hamiskás szemmel feloldozást kérve
még mindig nem értik, hogy nem ez a lényeg.
Ragad a tudatuk mint nyáltól a bélyeg.
Mielőtt nyakunkra szorul az időhurok,
egy hely még, hova menni tudok…
Ha valaki keres, én magamban vagyok.
-Találj rám…
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok, ha tudok,
– Találj rám…
hogy nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz!
– Találj rám…
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!
Ez törpe lélek, mindent magért tesz.
Csakis attól fél, hogy őszinte lesz.
Jupiter a másik és ökör a világ,
neki gyarmat a szerelem és eszköz a virág.
Amaz befektetni tud, de adni nem.
Hogy kiben is bízik? Már magában sem.
Neki verseny a szex, az ideges a pipás
zörög a zene és a költő csak egy piás…
Ha valaki keres, én magamban vagyok.
-Találj rám…
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok, ha tudok,
– Találj rám…
hogy nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz!
– Találj rám…
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!
|
||||
10. |
Hazudsz kutya
05:13
|
|||
|
Kölyök vagy és érzed, hogy nem stimmel az egész.
Nagyot mond a gyáva, és mellé mond a merész,
a dédi, meg az óvó, a tanító s a tanár,
a tányérsapka, a hófehér köpeny és a talár.
Anyuka is mást mond az apunak meg nekem.
Apuka meg tagad, pedig én kiteszem a belem,
hogy ne lépjek én is ugyanabba a szarba.
Már megint egy falábbal járt szamba….
Aztán győznek a hormonok és te végre felnőtt leszel
csókolózol, baszol, néha kulturáltan eszel.
Ez már tényleg “dzsászlájk hálivúd” – keresel és vágysz,
aztán döntened kell, választasz és hánysz!
A mindnedet, hát nem figyelsz csak megeszed a dumát!?
Ebben a játékban senki sem teszi ki a zsugát.
A sorok, meg ami köztük, lassan kikezdik az eszed.
A világ nem is oly szörnyű, hogyha behunyod a szemed.
A valóság csak kerülgeti őt engem és téged.
Szépen lassan megtanulod, hogy torzítasz, vagy véged.
Ez a legsötétebb titkok feneketlen kútja.
Tükörbe nézz, és oda mondd, hogy hazudsz kutya!
Nem látom, nem bánom, nem vágom, sajnálom.
|
||||
11. |
Ahol én járok
04:08
|
|||
|
Tippet a történeted lapjaiból csavarok.
Csavarok papírtrombitát és belemotyogom,
hogy nem tudom, nem tudom merre jársz.
Pedig itt vagy, még érzem,
megin’ érzem, varázsolsz.
Hát mutatkozz már be!
Mutatkozz meg ott is, ahol én járok!
Ahol én járok, én látok, hallok,
ahol én is varázsolhatok,
egy vonósugarat rád dobhatok,
te, kis tevékeny telihold, te!
|
||||
If you like A Kutya Vacsorája, you may also like:
Last Splash (30th Anniversary Edition)
by The Breeders
The Breeders’ iconic “Last Splash” is now available on cassette, exclusively on Bandcamp.
go to album
If you’re mad for young guitar bands like Momma and Feeble Little Horse, L.A. four-piece Rocket are sure to hit your alt rock sweet spot.
go to album
Cardiff band Red Telephone can't disguise the pure pop sensibility in their blistering alt-rock songs.
go to album
Crunchy hard rock from Copenhagen with copious killer riffs and the rugged sensibility of Motörhead.
go to album
Remember Never Before
by July Talk
The Canadian indie rock group asks listeners "who are you" on an album that is about acceptance at its core.
go to album
Midnight Heavyweight
by InTechnicolour
Brighton, UK band leaven surging hard rock with spaced-out stoner-doom on their second LP, recorded in an old chapel on the English coast.
go to album
The experimental UK artist's latest album is decidedly genre-agnostic.
go to album
